Fehér halál lohol
Fürge szelet
Csönd csapdos
Az alföldi rónán
A magyar ugaron

Részlet a Töredékekből
Antal József versei és Kozsák Rudolf Árpád fotói
Fejvadászok hálóin függök
Trófeám önmagam falára szögelt díszlet
Tudásom formalinban tartósított szemgolyó
Üres, hasztalan perceim bűzlő belek
Gazellaként futok ide-oda
Életutam letölthető adat
Csak a lemetszett fej mered a semmibe
Kitűzdelik a cévéket, az iratmegsemmisítőbe dobják
a többit: a hátat, a hasat, a lábakat
A szívembe fúródott sörét
Akasztja meg a gépet
Kurvaanyázik a hr-es
Ürít és újratölt
Süvít és elbukik
Papírforgács folyik az ereimből
A fejvadász belekóstol
Térde megremeg
Amint hurkot köt nyakam köré
Utolsó sóhajomból
fejvadászok
hálóin
f
ü ü
g g
g g
ö ö
k k
Itt is ott is ő nagy úr
Szemétben szégyen nélkül kutat
Megjárta már a dögkutat
De ezzel maga se számolt
Nem látja már a kiutat
Lemond a Ferenc, becsődölt Fletó
Így jár, ki csak kúrt és túrt
Farka malac múl
Kurtán visszapöndörödik
Zsíros vájújába belehőköl
Óljában sok lopott kacat között
Új kurta farkú malac túr
Néha még Firenzéről beszélek
Az örök példa, ahol annyi minden történt velem
Egy fél év alatt
Tulajdonképpen nem sok
Semmi. Csak megtanultam azt is értékelni
Ahogy az utcákra nyúló ereszek elállták előlem az esőt.
(Részlet a Nachtlieds-ből)